Talajjavítás

A szántóföldi hasznosításban levő talajainkat folyamatosan savanyító és erodáló hatások érik. A talajok elsavanyodását többek között a talajban lévő kalcium kiürülése okozza, amely a talajszemcsék kötésében, a morzsalékosság kialakításában, valamint a talaj kémhatásának alakításában is szerepet vállal. A pH-érték csökkenésével a tápanyaghasznosulás jelentősen romlik. A gazdálkodók számára így kulcsfontosságú, hogy megőrizzék legféltettebb kincsünket, talajaink termékenységét.

Kép
Soil_amendament_hands

Az egészséges talajra jellemző az aktív talajélet, a morzsalékos talajszerkezet, a kedvező vízháztartás és mindezek által a szélsőséges környezeti hatásokkal szembeni ellenállóság. A talajok optimális, semleges kémhatásának helyreállításával nagy lépést tehetünk az ideális talajállapot felé.  Kedvező közegben aktívabbá válnak a hasznos szervezetek, melyek segítik a tápanyagfelvételt és visszaszorítják a növényeket megbetegítő patogén szervezeteket, valamint segítenek elbontani a tarlómaradványokat.

Az intenzíven művelt talajainkat erős savanyító hatások érik, amelynek következménye a rossz vízgazdálkodás, a tömörödött, nehezen művelhető, vagy éppen a szerkezet nélküli talajállapot, és az ezzel párhuzamosan kialakuló savanyú kémhatás. A tavaszi kultúrák tápanyagkijuttatásának tervezésekor pH-értéktől függően, enyhén savanyú talajokon is már 15-20%-os csökkenéssel kell számolni a nitrogén- és kálium-hatóanyagok hasznosulásakor, a foszfor esetében ez a veszteség akár az 50%-ot is elérheti.

A kalcium pótlása és a kémhatás semleges felé eltolódása következtében, mérhetően javul a műtrágyahasznosulás és a talajállapot. Mivel a gazdálkodás költséghatékonysága tekintetében az alkalmazott tápanyagmennyiség hatása a terméshozamokra sarkalatos kérdés, a megfelelő kalciumpótlásnak szintén központi szerepet kell kapnia.