1. Üdv, Nico, és köszönöm, hogy megosztottad velünk gondolataidat. Hogy kerültél a Carmeuse-höz?
Mindig is úgy szerettem volna dolgozni, mint mindenki más, ezért miután befejeztem a tanulmányaimat, elkezdtem munkát keresni. Azt megelőzően is dolgoztam már gyakornokként. Számomra nagyszerű lehetőség volt ez abból a szempontból, hogy hátrány nélküli emberek vettek körül.
A tágabb baráti körömből valaki Carmeuse-nél dolgozott, ezért elküldtem neki az önéletrajzomat és a kísérőlevelemet. Nagyon nyitottak voltak, és azt javasolták, hogy kezdjek el dolgozni, a Kommunikációs Osztályon. Meghívást kaptam, hogy látogassak el az irodákba, és győződjek meg róla, hogy minden megfelelően akadálymentes-e számomra, amikor kerekesszékben haladok. Minden remek volt, és nagyon motivált voltam, hogy felvegyenek a céghez, és végre valódi munkatapasztalatot szerezzek!
2. Mit gondolsz arról, hogy Carmeuse mint munkáltató hogyan bánik a fogyatékkal élő munkavállalókkal? Milyen kihívásokkal kell szembenézned a munkahelyeden, és hogyan kezeled őket?
A Carmeuse-nél megbecsültnek érzem magam, és valójában jobban szeretem, ha nem részesítek más bánásmódban, mint a többieket. Megkérem a többieket, hogy ne kivételezzenek velem, és ne nézzenek rám másképp, de az elején teljesen normális dolog, hogy nem tudják, hogyan kell reagálni. Megszoktam az ilyen helyzeteket, és mindent megtettem azért, hogy ne érezzék feszélyezve magukat.
Annak ellenére, hogy a Carmeuse globális vállalat, az ember mégis érezheti a családias légkört, és ez nekem sokat jelent. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon rugalmas vállalat, ahol nyitott gondolkodású emberek vesznek körül – szívesen dolgozom itt.
Lehetőségem volt részt venni egy ún. „Ebédelj velünk és tanulj” foglalkozáson, és sok ember előtt bemutatkozhattam a Carmeuse-ben, és ez megtörte a jeget köztem és a kollégáim között.
A Csapatom nagyszerű, és mindig érzem, hogy szívesen látnak! Néha munkán kívül is szervezünk programokat a csapattal, és azt nagyon élvezem! Ez lehetővé teszi számomra, hogy kiszakadjak a napi rutinból.
Ami a hátrányomat illeti, a Carmeuse egy speciális rámpát épített nekem, így minden segítség nélkül könnyedén, akadálymentesen bejussak az irodámba.
3. Van-e konkrét tanácsod a tekintetben, hogy hogyan viszonyuljanak a munkahelyen a fogyatékkal élő kollégákhoz?
Van pár dolog, amire azt hiszem érdemes odafigyelnie azoknak, akik fogyatékkal él kollégákkal dolgoznak:
- Hagyjuk, hogy a fogyatékkal élő személy eldöntse, képesnek érzi-e magát arra, hogy megtegyen valamit vagy sem! Néha az emberek azt gondolják, hogy valami nehéz nekem, pedig valójában nem az.
- Adjunk útmutatást az illetőnek.
- Ne legyünk féljünk a fogyatékkal élőktől, és merjünk kilépni a komfortzónánkból!
- Adjunk nekik esélyt, hogy beilleszkedjenek a rendszerbe.
- Ügyeljünk az apró részletekre, de ne bonyolítsuk túl a dolgokat. Az apró dolgok is sokat jelenthetnek!
4. Hogyan találsz egyensúlyt a hátrányos helyzeted és a normális élet között (barátok, tevékenységek, munka)?
Igyekszem a magam részéről a dolgokat minél jobban megszervezni. Részmunkaidőben dolgozom, és munka után a fizioterápiára koncentrálok.
Minden erőmmel azon igyekszem, hogy kilépjek a komfortzónámból és találkozzam emberekkel, még akkor is, ha ez elég nehéz. Nincs meg az a szabadságom, mint a teljesen egészséges társaimnak, de mindent megteszek annak érdekében, hogy teljes életet éljek: mozgok, boltba járok, szórakozni járok a barátaimmal. És őszintén szólva, ez nagyon jó érzés!
Photo credits: J.C. Guillaume
Kép
